Kedveskéim! Tudom, hogy mennyire elhanyagoltalak Titeket, de tudjátok, alig volt egy csepp időm magamra, a családomra, vagy a barátaimra. Kivéve tegnap. Ugyanis este lezavartunk egy bulit, csak hogy legyen már egy jó nap a héten. Vagyis pontosan nem mi szerveztük, de elmentünk rá, és ez volt a lényeg. Az eleje dögunalom volt, és mondtam R-nek, hogyha ez így halad, akkor fél órán belül angolosan távozok, hacsaknem alszok el ott helyben. Szerencsére egyk sem történt, pedig előreláthatólag iszonyú lapos bulinak néztünk az elejébe. Majd egy kerek órának kellett eltelnie, hogy beinduljon az egész. Végre! Nem ezért ráncigáltam el egy óriási nagy táskát, amiben a ruhám díszelgett. Na meg nem azért szenvedtem egy órát a sminkemmel és a hajammal, hogy jöttem, láttam, mentem tempóban távozzak. És akartam, hogy legalább egy pillantást is vessem rám Ő. Tudom, más kiröhögne, de mivel 2 ember tudja, akiket nagyon nagy odafigyeléssel választottam ki titkom megtartására, így senkinek sem kellett kellett magyarázkodnom. Természetesen az lett a vége (csak hogy ne kelljen tovább szuenvednetek az olvasással), hogy semmi nem lett. Konkrétan, pontosan. Sőt, mostanában úgy vettem észre, minthogyha utálna vagy nem tudom mi. Közbe meg semmit sem tettem, épp ez a baj... Bár volt egy fura rész a buliban, amikor viszont nyitott szemmel vártam a reakciómat, de én meg csak ennyit feleltem 'hogy ez most komoly?' vagy valami ilyesmit. Nem, nem akartam sokáig középpontban lenni, mivel az nekem tőle már túl luxus lenne. Különben is megvan, neki kinek nyaliznia. Vagy a főribinek, vagy a főribi utódjának, aki fiatalabb nálunk. Szóval párszor volt nekem ilyen kiakadásom (természetesen csak magamban), és a buli végére sikeresen le is fárasztottam magam. Egy mivel őrülten táncoltunk, kettő pedig miatta. Az őrült  táncolást arra értem, hogy a padokon állva táncoltunk. A zenéből nem volt túl nagy választék, de sebaj. Készült jó sok kép (bár az még inkább délelőtt), és jól fárasztottuk egymást. Tomi szerintem azért volt nagyon ki, mivel mindnekit felkért, de már mindneki táncolt vkivel.:/ Én épp K-mal, szóval szegényke tökre le volt törve. Kérdeztem utána, hogy mi a baj, de teljesen mást felelt. Közben meg tudtam, hogy mi is bántja a pici lelkét, nem akartam mondani, hogy ez a terv nálam is használatban van elég sokszor, de ő túl átlátható. Meg néha igaza van F-nek, hogy tök fura, hogy mintha már közénk akarna furakodni (avagy mi, lányok közé), mert valakit megölelünk, azonnal jön ő is. Valakibe belekarolunk, azonnal jön ő is. Valakinek megfogjuk a kezét, azonnal jön ő is. Valakire ráugrunk poénból, azonnal ő is. Vagy csak dideregtünk ma R-rel a padon, erre meg lefekszik az ölünkbe, utána felegyenesedik, és ott ölelget. Erre meg megkérdezi, hogy ezt nem pont fordítva kéne csinálni, én nem akartam mondani, hogy de, mivel én nem őt szeretem. Szóval jó lenne tisztázni, hogy ő fiú. Még akkor is, ha a fiúk az osztályban mostanában elég fura dolgokat művelnek... De ez akkor sem változtat. Visszatérve Ő-re. Semmi új, és semmi jó. Tegnap előtt még úgy volt, hogy majd beszélek vele, de nem,  a mai naptól, teljesen elment minden bátorságom. Sőt minden akaratom is. 

Ti legyetek kitartóbbak nálam, és legyen szép hétvégétek!;)

missy

Két lehetőséged van ébredés után:

* visszaaludni és tovább álmodni;

* felkelni, és az álmod kergetni.

* * *

Hiába mondják, hogy ne a szívedre hallgass, hanem az eszedre, mert ha egy csepp eszed van, akkor a szívedre hallgatsz.

* * *

Ha a szüleid hazugságon kapnak, nézz mélyen a szemükbe és hidegvérrel mondd, hogy Húsvéti nyúl, Mikulás, Fogtündér...:DDD

Kedves olvasóim, (ha lennétek, mert hogy semmi életjelet nem adtok magatokról legnagyobb bánatomra) e sorok, nem éppen a legboldogítóbbak lettek, és a vidám embereket kifejezetten kérem, hogy ne olvassák el, csak saját felelőségükre. Ugyanis nem akarok ünneprontó lenni. 

Tegnap este:

Haza értem edzésről és valahogy nem voltam feldobódott. Először is azért, mert olyan sokszor kelett ilyen "dobd el magad, persze pihekönnyűen", hogy az ujjam alatti egyik párnácska feldagadt. Másodszor fáradt volt, és igen, volt valami abban, hogy az edzések nem csak fizikailag de lelkileg is meg fognak viselni. Igen, néha tökéletesen ki tud készíteni ez a csapat. Hogy anyait, apait beleadok, de nekik még ez se jó. Vagyis én úgy veszem észre. De lehet, hogy csak azért van bajuk velünk, mert mi vagyunk az újak. Vajon hány évi maradunk újak?... Megtudtuk, hogy mi leszünk a fellépésen, majd tanultunk egy kortárs táncot, ami baromira nehéz volt, főleg, hogy a tanárunk egyszer bemutata eredeti tempóban, és máris tudnunk kellett. És jön a napi örömhír. Azért a táncon nem mindneki rideg, egy (új) máris tudja a nevem, és tök kedves azért. Másik örömöm, hogy azért mégis jobb ez a csoport, mint a régi. Úgy érzem itt én fejlődök, és engem húznak, nem úgy mint a másik csoportban, hogy mi húzzuk őket. Másik, hogy matek órán Ő majdnem szemben ült velem!!! És észrevettem, hogy milyen szép kék szemei vannak. Ohh! Csak ennél nehezebb volt lekaparni a tekintetemet Róla. Erre meg amikor az egyik feladat miatt, megmutatam, hogy milyen cuki képet kéne vágnom a tanárnak, hogy a feladatomat többre értékelje, mint egy piros pont (igen, még mindig megy ez a rendszer...), nagy szemeimet bevettem és elmosolyodott, majd fel is kacagott. Na, igen itt jött, hogy olyan hevesen vert a szívem, hogy azt hittem, hogy kiesik.:) Utána már én is kacagtam. És odavetettem, hogy "Talán bejön.".:) Igen, nálam, ez a kis felfigyelés, felér jó sok mindennel. De béna vagyok!:(

Ma: 

Szép lábú emberkék ugrálgatnak egy állványon az ablakom melett, miküzben hallgatom inteligens szókincsüket. Avagy a mai nap fény pontja. Ja bocs, közbe az egyik hülye gyerek (felnőtt, agyilag dedós) angolul (próbálgat talán?) énekel: "Yes, I 'szidi'." Gőzöm sincs, de annyit biztosan tudok, hogy nincsen olyan szó, amit úgy ejtünk ki, hogy 'szidi'. 

*Becsukom az ablakot.*

Szóval ennyi volt, a házunk körül forgó nyüzsgésről, jöhet a mai napom, ami konkrétan semmilyen volt. Első óra előtt majdnem késtünk egy kis áhitatról, és az előteremben ott haboztunk, hogy bemenjünk-e későként. Ő bejött, én meg hülye módon letámadtam.>.< Te mész? Majd csak egy laaz hellóra hivatkozva, elkezdett bogarászni a füllhallgatójával, mire a többiek elrohantak. Uhh, gyáva nyuszik. És gondoltam én, hogy itt jön az én időm, megmutatom Neki, hogy bátor vagyok, és nagy felbuzuládomból kinyitottam az ajtót, és majdnem rázártam, mire kiderült, hogy Ő is azért jött, hogy bejöjjön. Csendbe leültem egy üres helyre, és közben magamban csóváltam a fejem, hogy milyen kínosan végződött az atrakcióm. Hurrá, -1 pont, missy! Fizika órán, igazgató hírdetést kaptunk, és azt mondta a tanár, hogy a legjobb fizikás viheti át a következő osztályba. Mindenki ugrálgatott, hogy "Én hadd menjek! Én! Én! Én!", én meg csak síri csöndben néztem magam elé. Nem, ezekből már megjöttem, hogy utána lecsesznek, hogy miért nem vártam meg és vittem tovább, vagy miért nem ezt vagy azt csináltam vele. Szóval felolvasta a hírdetést, beszélgettünk egy ideig a menzás banyáról, majd elkezdett tanakodni, hogy kit is válasszon, ki vigye át. "Áhh, megvan, (nevem), te viszed át." Én szorgos radírozgatásomból úgy kaptam fel a fejemet, mint egy gyanúsított. Én? Legjobb fizikás? És különben is, miért pont én? Mások ott ugráltak, hogy hadd ők, hadd ők, hát én hagyom. De nem, én voltam az. Aki a dolgozataira úgy kap ötöst, hogy azt se tudja, mit kellett csinálnia, csak valamit beírt. Vagy amikor a 3-ra vélt dolgozatom, 5-ös lett, ÚGY hogy 30/33 pontot értem el!!! Oké, hát kábé ez engem úgy szíven ütött, mint mást a szívroham. Szóval a fizika is eltelt. Úgy, mint az egész nap. Kivéve az a része, amikor F. szembesített vele, hogy tulajdonképpen, szinte az osztály felének megvan a táncpartnere. Igen, itt kezdődtek a hosszú percek - amit én, személyes óráknak éltem meg - és a tanakodás. És eldöntöttem. És ki is mondtam. Nem fogok táncolni. Kérdezte, hogy és ha valaki fel kér? Én nemet válaszoltam, de csak reménykedtem, hogy éppen az ellenkezője történik meg. De így legalább nem kell sokáig ragozni, és nem is kell sajnálni, hisz én döntöttem így. Gondokoztam, hogy megkérdezzem, hogy a másik osztályról mit tud. Mert nekem ott van a kiszemeltem. De nem, akkor úgyis vaalmit megsejt. Lehet, hogy neki már van párja, de akkor inkább szenvedek, és reménykedek, hogy nincs. Hisz a tudás hatalom és felelőség, nem de? És ezekben a percekben, egyiket se tudtam volna végrehajtani. Hazajöttem, kiborultam, majd összekpatam magam, és rohantam matekra, ahol annyira máshol járt az eszem, hogy nem tudtam elvégezni egy szorzást. Grat, nekem.

Ti legyetek ügyesebbek, pasi kérdésben. Én nem vagyok egy jó példa, sajnos. Legyetek jók, és használjátok ki a pillanatokat!

Telnek a percek, és én csak azt várom, hogy Te betoppansz. Deszkás cipődben, hatalmas pulcsidban. Várom, hogy a földszintről röhögés hallatszódjon fel, s hogy megnyugodjak, s becsukjam a szemem. Közben egy mosolyt is le kéne tudnom, csak hogy semmi röhögés, semmi automatikus zár hang, csupán a csend. Gondolkozok. Vajon 10 percet még késhetsz? Ha a kedves barátodon múlik - ki a becses osztálytársam -, akkor igen. Eközben sem áll meg az élet, s újabban csak telnek a percek. Nem, már egy fél óra óta semmi sem szakított meg minket, s magányomban várlak Téged. Átmegyünk egy másik terembe, ott minden megváltozik, magamra és tanárra figyelek. Nem kalandoznak el a gondolataim, s képes vagyok felfogni az óra anyagát. Mikor visszabaktatunk törzshelyünkre, már egy óra elmúlt, s ekkor veszem csak tudomásul, hogy a mai nap többet már nem találkozunk...

Gondoltom, megajaándékozlak titeket egy teszttel. Forrás by: click!

Evés vagy ivás? 

Ha nem eszek, éhen halok. Ha nem iszok, szomjan halok. Melyik a kellemesebb?

Lenni vagy nem lenni? 

Hamlet... asszem.

Joe Jonas vagy Nick Jonas? 

Hmmm... Nick cuki, Joe helyes. Kéne egy turmixgép, és a végeredményt választanám.:D

Kék vagy barna szem az ellenkező nemnek?

Talán barna. Vagy kék. De inkább barna. De a kék is szép... Ohh, ez nekem már sok.>.<

Barátok közt vagy Jóban rosszban? 

Ez nekem sok(k).