Nehéz dolog a szerelem, ugye? Főleg, ha csak egy megértő társat szeretnél. Aki ott lenne melletted jóban, rosszban, nem a sorozatban. Százszor jobban fáj, akkor ha ez az egész nagy fellángolás hiába, és viszonzatlan. Utána ott az a sok álmatlan éjszaka...

A mai este elképzelhető, hogy nálam se lesz valami letisztult nyugodt. Nem, nem gyerekek, most nem miattam. Szegény pici teknősömnek szerelmi bánata van.:( És itt prüszköl, csipog, nyög *most is :(*... és semmit nem tudok csinálni.:/ Próbáltam utána nézni a neten, de semmi. Próbáltam egy picit szeretgetni, babusgatni, de nem mutatta a változás jelét. 5 éves a kis teknősöm és 5 éve nem mutatta semmi jelét annak, hogy hiányozna neki valami vagy netán valaki. És most rájött. Nem tudom. Anyu szerint egy társra vágyik, bár már 5 éve csak kettő bejáratos hölgyet ismer: anyát meg engem. Ha netalántán, valaki mégis tudna egy oldalt, vagy egy cikket a teknősök "csipogásáról", akkor nagyon örülnék, ha megosztaná velem is! Olyan rossz, hátratett kézzel végignézni, ahogy szenved.:/ Vagyis, gondolom, hogy gondjai vannak, mivel általában nem ilyen. És eléggé lomha, és folyton lehajtja a fejecskéjét. Jajaj, nagy gondok lesznek itten...

Amerika = új kontinens, viszonylag új történelmmel, új szokásokkal, és minden új meglepivel, tárt karokkal vár

Magyarország vagy simán egy egyszerű nép Európában = régi ország, régi történelem, régi/ hagyományos szokások, visszafogottság, inkább a kulturális értékekre nyomulás

Eddig meg is lennék. De vajon mi köze ennek a kettő halmaznak a Halloween-hoz vagy a Halottak napjához?

Szerintetek melyik a visszafogottabb, ősi ünnep? És igen! Gratulálok, megnyerted a 10 milliós kérdést! Hát persze, hogy a Halottak napja. És Amerika inkább a maga történelmét szeretné írni, újabbnál, újabb szokásokkal, nemzetközi ételekkel, ünnepekkel ésatöbbivel. És Halloween ünnepe inkább bohókás, nálunk a Farsanghoz fogható felvonulás. Szerintem nagyon cuki, meg biztos élvezetes lehet házakat járni "cukrot, vagy életet!" szlogennel. De valamiért mégis hangulatosabb a Halottak napja. Mi minden évben elmegyünk a B. templomba (nem mintha nem járnánk misére vasárnaponként - igen, vallásos vagyok -) és gyújtunk pár gyertyát a volt szeretteinkért. Ezt évközben is megszoktuk ejteni, csak más városban. De valahogy sose szeretek lemenni. Csúnya dolog, de tényleg. Amikor bent ülünk a templomba és látom, hogy anyu éppenhogy tudja tartani magát az borzasztó. Apu egy fokkal talán jobban kezeli a helyzetet, ami nagyon sokat segít az én lelkivilágomnak akkor. Amikor befejeztem az elmélkedést, mindig, minden évben körbe járom a templomot, és megcsodálom ugyanazokat a képeket, szobrokat, írásokat. És évről-évre semmit se változnak. Közbe itt is van adandó alkalom az elmélkedésre, mivel a tágyak nem nagyon kötnek le, így néha itt is szoktam beszélgetni Vele. Elmesélem neki az évemet, és a velünk történteket. Majd miután kétszer körbejárom az egész mindenséget, újra helyet foglalok szüleim mellett és ott megpróbálom minden erőmmel, vissza tartani a könnyeimet. Anyuék szerintem már rájöttek, hogy azért járom körbe a templomot mindig, hogy addig se kelljen látnom őket, mivel tudják, hogy eléggé megvisel, ha valakit sírni látok. De néha muszáj kibírni. Szerinte ez már nekem profin megy, mivel tudja, hogy én sokkal jobban tudom álcázni az érzelmeimet, mint ő. De ez is csak akkor fog menni, ha előtte sokszor szenvedsz amiatt, hogy sírni látnak. Visszatérve, nekem kell ez az ünnep. Kéne a Halloween is, de tudom jól, hogy egyszerre nem megy minden. 

Előre is szeretnék bocsánatot kérni a nem összefüggő lelkifröccsömtől, de et muszáj volt kiírnom magamból.:/